2009

Már megint, vagy még mindig itt vagyok.
Mivel kedves Phoenix egy új körkérdést tett fel nekem:

Mit szeretnék csinálni ebben az új évben?

Sok mindent szeretnék, amiket csak tolok magam előtt évről évre, mert soha nem tudok rájuk időt, energiát, odafigyelést szentelni.
Egészen őszintén ez a helyzet, állapot az anyasággal együtt született.
A várva várt és szeretett gyermekeimért cserébe le kellett mondanom sok dologról, amik azelőtt természetesek voltak. Új időszámítás kezdődött velük, új napirend, szokások, kötelességek és természetesen rengeteg-rengeteg öröm is!
( Na, jól elkanyarodtam, nem is ez volt a kérdés! )
Amióta pedig kiderült, hogy a kisebbik porontyom tartósan beteg, ismét változott a vágyak, tervek listája, sorrendje.
Ettől az évtől azt remélem leginkább, hogy sikerül Bálintkámnak végre egy megfelelő oviba beszoknia, ahol fejlődhet, tanulhat, barátkozhat, játszhat a kortársaival együtt. Ha ez sínen lesz, megkíséreljük talán mi is azt a bizonyos új homeopátiás terápiát, amivel mások is harcolnak a gyermekük teljes gyógyulásáért. Félek tőle, mert nehéz, de nincs más jobb lehetőség, remény.

Én most nem adom tovább a kérdést, mert nem lesz időm nyomon követni a válaszokat.

Összetartozunk

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Talán tudjátok rólam, nem igazán lelkesedek a továbbadós blogos játékokért. Mert amúgy kedvesek, aranyosak, stb., de mégiscsak kicsit naeztistovábbadtamvégre érzés megjeleníteni egy-egy sok névvel belinkelendő feladatjátékot. Kivéve azokat, ahol nincsenek ilyen megkötések!
De ez most valami egészen más.
Ennek nagyon örülök és meg is hatódtam tőle.
Nagyon szépen köszönöm Beának és Barbinak, hogy rám (is) gondoltak ebben a játékfélében.
Biztosan mindenki kapott már ilyet és ez nagyon jó!
Mert azt jelenti, mind egy csapat vagyunk, ha fizikálisan soha nem is tudjuk egymást egyszerre átölelni. De jelképesen így mégis egy nagy kört alkotunk, kézenfogva, mint kislányként, amikor körjátékot játszottunk. Kívánom, hogy egyre nagyobb legyen ez a kör és senki se akarjon kiállni belőle. Jó Veletek!
Nagyon nehéz a nyolc legkedvesebb, leginkább szívemhez nőtt blogos társat megnevezni, hisz azért olyan hosszú a bloglistám, mert mindenkihez fűz valami kedves dolog: inspiráló ötletek, segítőkész jótanácsok, együttérző gondolatok.
Úgy érzem, mindenki fontos számomra, ha mostanában kicsit el is kell hagynom Benneteket.
Akit itt nem sorolok fel, az csak nem fért bele a játékszabályok által előírt létszámkeretbe.
Sietek, ezért nem linkelem be az én nyolcamat:

Mmama, Juhizs, ők sokkal többek nekem, mint alkotótársak
Lilang, aki mindig benézett hozzám az elején (is) és olyan szépeket hímez
Barbi, aki egyszerűen egy bűbájos, kedves, csupaszív barátnő
Bea, akivel jókat lehet privátban is "dumcsizni"
Zyzy, mint divattervezőtárs és sok tekintetben sorstárs is
Violini, egy nagyon kedves "szinténzenész"
Phoenix, aki mer őszinte lenni és hasonlítunk egymáshoz sokmindenben.

Elnézést azért is, hogy nem hagyok erről megjegyzést a választottaimnál, ha erre járnak, úgyis olvassák.

Fontossági sorrend

Nagyon kevés időm van netezni és azt muszáj minél hasznosabban eltöltenem.

Legszivesebben mindenki új bejegyzéseit nézegetném, de nem tehetem.
Aki korábban olvasta az időközben nem nyilvánossá tett másik blogomat, az tudja, hogy a legutolsó bejegyzésemben írtam, a kisfiamat autistának diagnosztizálták.
Ez magyarázatot adott minden azelőtti gondra vele kapcsolatban és egyben felelősebbé is tett érte.
Vagyis jobban oda kell figyelnem rá, többet kell foglalkoznom vele.
Ez azt is jelenti, hogy a netezés ideje más oldalakra korlátozódik a kreatív blogozás helyett.
Autista fórumokat olvasgatok, folyamatosan tanulva, hasznos tanácsokat kapva hasonló helyzetű szülőktől.
Ez van most velünk.
Kívánok mindenkinek kellemes alkotást, sok szép ötletet, sikereket, barátokat, minden jót!
Néha azért benézek, ha tudok, mert hiányoztok!
Sziasztok!

Bálintkám.
Most ő a legfontosabb nekem.

B.Ú.É.K.!

Ez a 101. bejegyzésem.
Nem is néztem múltkor, hogy az volt a 100.!
Kívánok minden kedves blogos társamnak eredményes, kreatív, sikeres új esztendőt
és sok örömöt a blogozásban!