Táncruhák újra

Kicsit merészen, de több éves kihagyás után bevállaltam határidős munkát.
Azért merészség, mert nincs hozzá az a nyugalmam itthon, mint gyermektelen koromban volt, kiszámíthatatlanná vált a szabadidőm.
E hó végén lesz egy népes táncsuli táncbemutatója, enne egyik produkciójához kellett 20 kislánynak pepita ruhát készíteni. 10 nadrágot és 10 szoknyát. Az anyag adott volt, az elvárás annyi, hogy pörgős szoknya legyen gumis derékkal, max. 25cm hosszú és bő aljú nadrág, esetleg kantáros, de a vállakról lehetőleg ne csúszkáljon le. Alatta fehér mezt fognak viselni a kislányok.
Ez a pepita (tyúkláb mintás) szövet rettenetesen foszlik, nagyon laza szövésű!
Először ugyanebből készítettem a gumiházat is a szoknyán, de nagyon nem tetszett, vastag volt, nem mutatott sehogy. Így előkotortam az itthoni készletből fekete selymet és ebből varrtam újra a derekát. És annyira kívánkozott még rá egy nagy masni!
Aztán a nadrágnál így már nem volt kérdés, hogy fekete lesz a dereka szintén hátul és a vállpántok is. Egy kis eleje részt varrtam neki és ezen fűztem át a pántokat. Saját ötlet, agyaltam rajta, hogyan is oldjam meg, ez lett belőle. Így szabályozható a hossz, fixen rögzíthetők a masnira kötéssel a kantárok. Hátul keresztezik egymást. Elkészítettem 1-1 mintadarabot, amikkel nagyon meg voltak elégedve.

Aztán az összeset.

Ma adtam át őket használatra, két hetem volt rá egyéb munkám mellett.
Felvéve persze más, ha lesz kép a táncosokról később, majd mutatom!
Hát..., jöhet a következő!:)

Szoknya kész

Végre kész a szürke szoknyám.

És egy blúz is.
Alapminta a Burda 2007/04. 125-ös modellje, de pár fodorral megtoldottam
és az ejtett vállat gumival húztam össze.

Fehér mánia

Szeretem a fehéret. NAGYON szeretem.
Ezért egy újabb fehér holmi.
A képek sajnos nem jók :(((
De talán látszik a lényeg, hogy jó sok munkám volt vele, mire minden szalag, csipke, bortni a helyére került.
Elnézést, de a "modellem" hátán látszanak a bevonat csúfságai. Nekem jó így is, a célnak megfelel jobb híján...
A felsőm a kolleganőknek tetszett, anyukám szerint menyasszonyos (hogy bosszantson), szerintem meg nekem megfelel és talán ez a fontos!

Új blúz

Régen fordult már elő velem, hogy egy minta alapján pont ugyanazt a modellt (fazont) készítsem el. Ez a blúz most így indult, Burda 2007/4. 114-es számú blúzocska. Nagyon megtetszett!

Az itthon felhalmozott anyagkupacból elővettem ezt a fehér ezüstszálas gyűrt kissé áttetsző anyagot, amit amúgy is blúznak szántam vásárláskor.

Annyiban tértem el mégis az eredeti mintától, hogy nem sima hosszú ujjal varrtam meg és a fodrokat kicsit másképp helyeztem el, pontosabban máshonnan indítottam.
A strasszmániámmal meg nem bírok továbbra sem! Ezért muszáj volt a gombok közé is pötyögtetni belőlük. Ezeket még úgy 15 éve(!) vettem, ideje felhasználni talán. Tök biztonságosak, nem ragasztós, nem fog leesni!
Ja és ma vettem fel először a blúzt, "csak" dolgozni mentem benne. :)

A kedvencem

Akkor ahogy ígértem, íme az első varrományom, amit magamnak készítettem.

De előtte tudni kell rólam, hogy éveken át csak nadrágokban jártam, meg olyan cuccokban, amik ápoltak és eltakartak. Aztán gondoltam egy nagyot tavasszal, hogy ideje nagyon megváltoznom. Lement rólam szépen, nyugisan, mindenféle görcsölés nélkül 13 kiló. Na ekkor előszedtem a régi holmikat, mivel mit lehetne kezdeni. Ez a ruha is így született.

Volt egy türkizkék (egyik kedvenc szinem!) vállpántos gyűrtselyem egyszerű ruhám. Talán kétszer volt rajtam összvissz. Mell alatt elvágtam, az így kapott szoknyarészt hosszas számolgatás, méricskélés árán beraktam-szűkítettem a vágás vonalán jó passzosra. Na ez volt az átalakítás legutálatosabb része, mert nem akartam nagy anyagrétegeket a gyomromra pakolni.

Aztán elővettem ezt a nekem nagyon tetsző virágmintás, elasztikus tüllt, amit korábban vettem, mert megtetszett, de még fogalmam nem volt, hogy mi lesz majd belőle. Egy régi jó szaásmintám alapján kiszabtam a ruha külső szoknyarészeit, 8 egyfofma cikkből áll. Annyira jó ez az anyag, lágy esése van, nem foszlik, ezért nincs is szegve az alja. Viszont meg kellett bírkózni azzal, hogy nagyon nagyon elasztikus! Ez a varrásnál volt csak gond kicsit.
Összevarrtam a két szoknyarészt a felső vonalon, ami majd a mellrészhez csatlakozik. Ekkor már próbáltam és nagyon tetszett!
A régi felsőrészről lebontottam a vállpántokat és az egész tisztázórészt körben. Rászabtam-kínlódtam a virágos tüllt, igazítottam a szűkítőkön, átszabtam "V"-re a kivágást elöl. A többivel nem szaporítom a szót.

A fotókról: Nem látszik, de a babán a ruhámat hátul nem tudtam összecipzározni, mert másak a méreteink. Szóval rajtam másképp áll, mert vékonyabb a derekam, mint neki, de a csípőm meg szélesebb. Önmagamat nem tudom fotózni sajnos. Amúgy kb. térdig ér alul.
Azt is elárulom, hogy kb. 20 éve nem hordtam magassarkú cipőket, csak az esküvőmön. Na most ehhez is nagy kedvet kaptam. De elsőre egy olcsóbbat vettem próbaképpen, hogy nem tudni, hogyan viselem el. Meglepően jól, tehát fogok még venni. Ezzel a fehér szandállal vettem fel a ruhát és a türkiz strassz fülbevalóval. Imádom a strasszokat, ha még nem írtam volna! Bárhol, bármilyen formában, színben.

Megérte a fáradozást a ruha teljes átalakítása, átváltoztatása, mert nagy sikerem volt benne eddig. Nekem is tetszik, szeretem!
Hát ennyit elsőre, kicsit sokat írtam...

Húsvéti varrás

Először is kellemes húsvétot kívánok minden erre tévedőnek!

Ünnep ide, vagy oda, ma tudtam befejezni az elkezdett varrományomat.


Íme az egyik boleró (két egyforma lesz), a ruha nem az én művem, de ezzel lesz felvéve, amíg nem készül hozzá egy jobb ruha.
Nem a legkönnyebben kezelhető ez az anyag, fekete-arany érdekes színjátszós, áttetsző.
Csúszkál rendesen, nagyon érzékeny, egyik irányba egyszerűen szakad, ha meghúzódik a vágott szél mentén. Amúgy nagyon lágy esésű.
Alig vártam, hogy rákerüljön az arany ferdepánt szegély, ami védi a széleket és extra tartást is ad.

Varrnom kell

Hosszú kihagyás után megrendelésre varrok.

Mert megkértek, megdumáltak és sürgős, szóval muszáj.
Most kaptam meg eme hozzávalókat.
Két kolleganőmnek lesz egyforma boleró egy meglévő fellépőruhához.
Holnap kezdem.

Régi magyar ruhák (folytatás)

A tegnapi Thököly Éva menyasszonyi ruhájáról szóló bejegyzést egészítem ki ma.

Bene Péterné, Györgyi jelmezkészítő mester nemrég elkészítette a másolatát.
Sajnos csak ilyen picurka kép található róla!
A remekművéről őt idézem:

"A több mint 25000 egyenként felvarrt gyöngy, a sok kézimunka nem kis idõbe telt. Amikor az Iparmûvészeti Múzeum kiállításán megláttam a XVII. századi eredetijét —, mely Thököly Éva, herceg Esterházy Pál nádor nejének menyasszonyi ruhája volt —, elhatároztam, hogy elkészítem a másolatát. A különbség a kettõ között csupán, hogy az eredetin a gyöngyök korallból voltak. A ruha zöld pamutbársonyból, az ujja, fátyla és a betét fehér csipkébõl készült. Az elöl látható virágformájú aranykapcsokat ötvös készítette, mely az aranyzsinórozással a ruha egyik ékessége. A halcsontos derékmegoldás viselõje alakjához tökéletesen simúl."
Elmondása szerint a ruha összköltsége 450 000Ft.

Nem tudom, hogy végülis kék, vagy zöld az alap bársonyanyag, mert csak az olvasottakra tudok hagyatkozni.
Annyi biztos, hogy a ruha gyönyörű!

Végezetül íme egy kép a felsőrészéről kiterítve.

Régi magyar ruhák

Amaranta blogjában nagy örömmel olvastam, hogy mennyire tetszik neki egy régi magyar díszruha, amelyiket szíve szerint menyasszonyként viselt volna az esküvőjén.
Elsősorban az ő kedvéért mutatom meg itt is a gyönyörű ruhát, mert van róla egy jobb képem is, mint ami a neten található.

A ruha Brandenburgi Katalin (Bethlen Gábor erdélyi fejedelem felesége) részére készült sötét szilvakék bársonyból, arany- és ezüstfonalas hímzéssel 1626-29 között.A másik ruha az én kedvencem, évekkel ezelőtt volt egy olyan nagyon őrült ötletem, hogy kékfestőből elkészítem.

Ez a gyönyörűség Thököly Éva (gróf Esterházy Pál neje) menyasszonyi ruhája volt, 1672-ből származik. Szintén sötétkék bársony az anyaga, arannyal és ezüsttel kivarrt virágok díszítik.


Ugye nagyon szép mindkettő?

Egy ideje gondolkodom azon, hogy bár nagyon szeretem a foltvarrást, apróságokat, táskákat, babákat, mindenféle textil holmit készítenék, ha lenne több életem is rá.
De mivel az időm véges és mégiscsak a ruhák állnak hozzám legközelebb, ezentúl főleg ezekről szól majd a blogom.
Pontosabban újat kezdek. Akit érdekelnek az ezekhez hasonló régiségek és újabb holmik, örömmel veszem majd látogatásukat.
(Elérhetőség később az oldalsávban.)

Régen volt

Csak most vettem észre Szarvasmici játékát!
Aki ápr. 1-ig jelentkezik nála és bemutatja menyasszonyi ruháját, ajándéksorsoláson vesz részt.
1998. június 13-án készültek a fotók, ekkor volt az esküvőnk.
Férjem kívánságának megfelelően rövid ruhát kreáltam magamnak. Szerinte nekem nem állt volna jól a hosszú, mert még nagyobb darab lettem volna benne.
(Ehhez tudni kell, hogy a egyszálkóró anorexiás nők az ideáljai.)
Az első képet egy korábbi bejegyzéshez hoztam össze még a másik blogomba, ezért került rá egy nászutas, nem menyasszonyiruhás kép is, elnézést, utólag nem vágtam ki már.
A második képen levágtam a vőlegényt, csak részben látszik a ruhája, amit szintén én varrtam. Igazán jó minőségű közeli kép sajnos nincs a ruháról, nem voltunk műtermi fotózáson, mert abba sem egyezett bele. Ezért nem látszanak igazán a ruha részletei, a csipkerátétek. Több virágot az esküvő napján bontottam még le a ruhám válláról, mert Ő soknak találta, így mondta "sok a susnyás rajta" (ezt a szót -susnyás- azelőtt soha nem hallottam még).
Aztán a második gyerekkel öt hónapos terhesen elhagyott...
Évek multán egy napon fogtam a ruhát és hirtelen felindulásból szétbontottam.
És meg is könnyebbültem tőle lelkileg.

Egyszerűen

Ma volt a kicsi lányom évnyitója, harmadik osztályos lett. Ebben az egyszerű ünneplőben ment, amit tegnap fejeztem be. Ilyet "rendelt" tőlem, hát visszafogtam magam...

Virágkarnevál - Nosztalgia

Délelőtt - mint minden évben e napon - a Virágkarnevált néztem élő adásban a városi tv-n. Azért is, mert gyerekkorom óta nagyon szeretem és azért is, mert éveken át közöm volt hozzá. Most is leginkább a város legjobb táncsoportját vártam, akiknek már sajnos nem én készítem a ruháit. Különös érzés fog el évről évre... De kedvenceim még az olasz zászlóforgatók és a hastáncosok is. Hát persze hogy főként a látványos öltözetük miatt! Aztán keresgéltem a Youtube-on és nagy örömömre találtam olyan videót, amin még látható néhány régen varrt ruhám. Kár hogy nincsenek régebbi felvételek! Kb. 3:00 percnél chalston, majd polka és kán-kán ruhákban táncolnak, igaz csak villanásnyira, de én ennek is örülök, hisz pl. a chalston ruhákról nincs is fotóm, csak tervrajzaim. Hát, ennyi mára...

Lassan, de biztosan!

Bár nem sikerült ma sem végére érnem a képek feltöltésének a képtáramba, mégis többet tartalmaz már, mint amennyi a korábbi helyemen volt. Viszont eljutottam végre a jelmezesekig! Kicsi lányom itt nem ellenezte, hogy látszódjék a pofija (mint egy másik albumnál), ennek külön örülök. Folyt. köv., ha időm és Sims 2 rajongó gyermekem engedi. ( Sajnos ő is "szabadságon" van!)

Babaruhák a képtárban

Hát..., a babáknak csak úgy "menet közben" varrogattam néha, komolyabb tervezés és igényesség nélkül. De mivel mégiscsak az én szüleményeim, lefotózgattam, ha már benne vagyok munkáim megörökítésében. Ennek a babának fontos szereplése volt 2006. júniusában kislányom táncvizsgáján. Az ő műsorszámukban minden kislány babával a kezében táncolt, erre az alkalomra készült az új babaruha. A többit Disney babákra varrtam.

Ruhák a képtáramban

Hát ez sem volt könnyű, ismét sok idő szaladt el. Természetesen és sajnos nem készült minden ruháról fotó az évek során. Már nagyon bánom, mert ezek némelyikében tényleg rengeteg munka fekszik. A ruhatervezés és készítés az én igazi területem, ezt szeretem leginkább. Talán azért, mert rögtön ezzel kezdtem a varrogatást úgy 17 évesen. Anyukámtól tanulgattam a legalapvetőbb dolgokat és egy régi lábbalhajtós Pfaff gépünk volt. Nagyon beleszerettem a varrásba, gyűjteni kezdtem a divatlapokat, szabásmintákat, ezek varrásleírásaiból tanultam meg minden szakmai fortélyt. A főiskolai ösztöndíjamból spóroltam össze az első varrógépre valót és boldogan alkottam vele, mert az már cikk-cakkozott is és gomblyukazott végre. Magamnak varrtam egyre nehezebben elkészíthető ruhákat és néha barátnőknek is, csak úgy barátságból. Eladásra gyerek alkalmi ruhákkal kezdtem egy kis butiknak. Nagy sikere volt a ruháimnak. Évekig ment, volt munkám folyamatosan. Később jött egy sporttánc egyesület, ezt még sokkal jobban szerettem! Akkor hagytam abba, amikor legjobban ment, olyan valakiért, aki nem érdemelte meg. De ezt akkor még nem tudtam. Közben jött a foltvarrás szenvedélye, céhtag is voltam évekig. Amióta gyerekeim vannak, nem úgy osztom be az időmet, ahogy azelőtt. Majd ha kicsit nagyobbak lesznek, talán folytathatom teljes erőbedobással a varrást. Addig pedig csak varrogatok, amikor van egy kicsike időm rá.