Találtam...

Ezt találtam a neten ma reggel!
Annyira tetszik! Muszáj leszek legalább egyet varrni magamnak, mivel nincs is még ollótartóm és ez elég nagy szégyen... :)

Romantikus, csipkés, rózsaszín...

Nem hagyott nyugodni a tegnapi sok szépség.
Elővettem a legkisebb rongyosdobozkát, amiben nagyon vegyes anyagdarabkák örülnek annak, hogy megmenekültek a kukától. A többi dobozhoz nehezebb hozzáférni, mivel nincs külön szobám, ahol szépen, áttekinthetően tudnék mindent tárolni és mindig minden kéznél lenne. De így is találtam hozzávalókat egy kis romantikus neszesszerhez. Hozzá elővettem a dirib-darab csipkéket rejtő dobozkát is. Hát ez lett belőle, most még csak ennyire haladtam. De már van benne flíz és összevarrtam az oldalait. Most következhet a díszítés, kézimunkázás. Aztán belélelem, picit beráncolom és cipzárral fog záródni.

Tavaszváró tulik

Articsóka technika kedvelők figyelmébe ajánlom ezekez a szépséges tulikat,
tojás formára készültek.

Csak másoltam egy régi könyvemből, nem én csináltam.
A leírás sajnos nem magyar, talán el lehet rajta igazodni...

Tűpárnácska

Ma technika órára anyagot, varróeszközöket kellett vinnie az iskolába lányomnak.

Még vasárnap összeszedegettem, ami be volt írva az üzenőfüzetébe, nehogy elfelejtsük mára.
Nem tudtam mibe tegyem neki a gombostűket, varrótűt, hogy ne szórja szét véletlenül és ne is szúrja meg magát. Villámgyorsan összedobtam hát ezt a picurka tűpárnát. Egy korábban készült kistáska apró hulladékaiból pont ki is telt.
Ez volt a vasárnapi termésem.

Szörnyülködjetek!

...Igen, mert művirágot varrtam az új tűpárnám közepébe.
Nekem nincs bajom vele, szeretem a művirágokat, ha nem ronda, merev, műanyagból vannak, mint némely temetői koszorú.
Persze ezek garantáltan időjárásállóak és örökéletűek, meg jó messziről még talán szépek is.
Mint a színházi kellékek, díszletek, smink, jelmezek, amik direkt úgy készülnek, hogy messziről hassanak valódinak, szépnek.
Szóval régóta tetszik ez a formájú tűpárna, most végre csináltam egyet magamnak is.
Szerettem volna rá szépséges-romantikus szalaghímzést, de nincs erre időm.
A művirágot egyszerűbb, gyorsabb volt ráöltögetni.
Nyugodtan marasztaljatok el érte, tartom a hátam!

Ha már édesség...

Vagyis, ha már szaloncukikat gyártok, akkor legyen valami más kalóriamentes nyami is.

Karácsonyi nyalóka, vagy cukorpálca, én e két néven ismerem ezt a csíkos fenyődíszt.
Szerintem elmaradhatatlan dísze a masni. Legalábbis ilyennek láttam a Menta karácsonya c. kispónis rajzfilmben és több képen is máshol.
A kispónik rengetegfélét készítettek, szineseket, szépeket.
A legismertebb piros-fehér változatot varrtam meg és egy princisebbet rózsaszínnel.

Mégiscsak...

Nem akartam karácsonyi holmikat varrni, mert bár nagyon szeretem ezt az ünnepet és csodálom mások szorgos alkotását, mi itthon egyszerűen szoktunk karácsonyozni.
Nincs kidekorálva minden zug és az ajándékozásból se csinálunk nagy dolgot.
Aztán tessék, itt a mai művem!
(Vagyis csak egy része, amik teljesen be lettek fejezve.)
Mert hogy pakolásztam, mint általában és ez az anyag annyira régóta várakozott, hogy valami legyen már belőle. Na, mondom magamban, próbáljuk ki a szaloncukit, még sohasem csináltam. Végülis annyira belebonyolódtam, hogy ilyet is, olyat is, ebből is, abból is szeretnék még varrni ilyeneket.
Szemtelenül kelletik itt egyes anyagok magukat hozzá...

A piros szaténszalag szerintem elég merev ilyen kis masninak, nem vagyok vele kibékülve, organza kellene, mint az alsó képen látható fehér szaloncukié, vagy más puhább, lágyabb szalag. Majd veszek, ha sikerül. Kis arany levélkék bóklásznak még a masnik körül, csak nem adja vissza a fotó a valós látványt.
Ja, és még a felakasztáshoz hiányzik a zsinór...

Tü-tűűűűű! Itt a kamion!

Legyártottam életem első kamionját. Még csak az eleje volt kész tegnap, de kis gazdája máris örömmel játszott vele. Kicsit bumfordi szegényke, de ez így jó szerintem. Szexepilje az egyik hátsó kerék "felnije", mivel kicsi fiam eltüntette valamerre a hatodik türkiz gombot, így narancssárga lett helyette. Azóta már telerakta gombokkal és nagyon-nagyon boldog vele.

Kit érdekel még?

Négy éves kicsi fiam nagyon szereti a különféle járműveket, főleg a kamionokat. A 4-es főút közelében lakunk, néha direkt odacsücsülünk egy padra az út mellé figyelni a sok szines nagy járgányt, a forgó kerekeket. (Nem igazán egészséges dolog, tudom, de a kicsi nagyon boldog ettől.) Sok egyébbel együtt találtam a neten ezeket a japán újságbéli cukika, pihe-puha négykerekűeket és akarok ilyeneket varrni neki. Nagyon tetszik, hogy még pakolni is lehet beléjük! Arra gondoltam, biztosan nem csak nekem tetszik. Ha kéri bárki, beteszem a többi képet és mintát is róluk.

Kész a dobozka

Ez lett a dáliából, kívülről, felülről, alulról, belülről. Több időt vett igénybe, mint gondoltam, de nem akartam félbehagyni, nehogy a befejezetlenek sorsára jusson (várólistára).

Dália-mánia

Annyi szép dáliát láttam már, hogy muszáj volt végre kipróbálnom ma. Ilyen lett, csak sokkal kisebb a szokásosnál. 15×15 cm helyett 6×6 cm-es négyzetekből hajtogattam. Hááát... nem volt egyszerű! De nagyon jó játék! Nagyobbakból könnyebb biztosan, de nekem pont ekkorára van szükségem. Talán holnap kész a teljes mű, amihez ezt varrtam.

Befejezve! /Finished!/

Ma rászántam az időt és befejeztem a díszpárnikót. Kicsit émelygős talán, de én így (is) szeretem.

I assigned the time to it today and I finished the scatter cushion. A little bit squeamish possibly, but I in this manner (too) I like it.

Babaszoba a képtáramban /Baby room in my art gallery/

Kislányom születését várta ez a kis babasarok és így is maradt költözésig. A pelenkázórész csak egy egyszerű polc bútorlapokból méretre vágatva. Ezt vontam be a huzattal és takartam el a polcokat az "ajtós" függönykékkel. Két oldalára zsebes, applikációs részt húztam, ezeket külön is fotóztam.

This little baby heel waited for my little girl's birth and was left in this manner until moving. The nappy only a plain shelf from furniture sheets onto a size cutting. I covered this with the draught and I covered the shelves with the curtains with door. Onto two of his sides pickpocket, I pulled an application part, I took a photo of these separately.

És ilyen lett öt év elteltével kisfiam születésekor. A korábban elmaradt fejvédők elkészültek a kiságy rácsaira. Ezeket is fotóztam levett állapotban. Most pedig végre egyben lehetnek a képtárban is.

And five years were like this with his passing at the time of my small son's birth. The canceled head defenders got ready for the grids of the cot early. I took a photo of these in a state taken off. They may be in one in the art gallery finally though now.

Az én házikóm

Naomi blogjában láttam meg és rögtön tudtam, ezt megvarrom gyorsan. Eddig nem mutathattam, mert ma adtam át ajándékba a nővéremnek névnapjára. Hát most itt van végre! Kezdhetem szabni a sajátomat is. Majd azt is megmutatom itt. Köszi Naomi!

Ruhák a képtáramban

Hát ez sem volt könnyű, ismét sok idő szaladt el. Természetesen és sajnos nem készült minden ruháról fotó az évek során. Már nagyon bánom, mert ezek némelyikében tényleg rengeteg munka fekszik. A ruhatervezés és készítés az én igazi területem, ezt szeretem leginkább. Talán azért, mert rögtön ezzel kezdtem a varrogatást úgy 17 évesen. Anyukámtól tanulgattam a legalapvetőbb dolgokat és egy régi lábbalhajtós Pfaff gépünk volt. Nagyon beleszerettem a varrásba, gyűjteni kezdtem a divatlapokat, szabásmintákat, ezek varrásleírásaiból tanultam meg minden szakmai fortélyt. A főiskolai ösztöndíjamból spóroltam össze az első varrógépre valót és boldogan alkottam vele, mert az már cikk-cakkozott is és gomblyukazott végre. Magamnak varrtam egyre nehezebben elkészíthető ruhákat és néha barátnőknek is, csak úgy barátságból. Eladásra gyerek alkalmi ruhákkal kezdtem egy kis butiknak. Nagy sikere volt a ruháimnak. Évekig ment, volt munkám folyamatosan. Később jött egy sporttánc egyesület, ezt még sokkal jobban szerettem! Akkor hagytam abba, amikor legjobban ment, olyan valakiért, aki nem érdemelte meg. De ezt akkor még nem tudtam. Közben jött a foltvarrás szenvedélye, céhtag is voltam évekig. Amióta gyerekeim vannak, nem úgy osztom be az időmet, ahogy azelőtt. Majd ha kicsit nagyobbak lesznek, talán folytathatom teljes erőbedobással a varrást. Addig pedig csak varrogatok, amikor van egy kicsike időm rá.

Párnák a képtárban

Kipárnáztam a képtáram egyik mappáját végre. Nehezen szedtem össze a képeket cd-kről, a gépemből, papírképekről, de most egy kupacba kerültek. Jó sok idő elment vele!
Kb. hat éve kaptam pár zsák lakástextil hulladékot egy függönyüzlet tulajdonosától, hogy varrjak belőlük patchwork díszpárnákat az boltjába eladásra. Amit nem használok fel, nyugodtan kidobhatom. Kaptam hozzá szivacstörmeléket is folyamatosan, meg vatelint. De nem a szokásos módon kellett összeállítani. Maga a belső párna így állt össze: fehér függönyanyag (nem a sötétítő), vatelin, szivacstörmelék, vatelin, függönyanyag. A foltmunkás külső huzatot nem kellett külön bélelni, tűzni, csak ráhúzni a belsőre és bevarrni, cipzár sem kellett. Szerettem csinálni, jól haladtam vele. Minden egyes darabot nem fotóztam le, de azért van bőven mire visszanéznem. Akkor még nem volt digitális fényképezőm, nem láthattam, mennyire sikerült jól, rosszul a felvétel. Kicsit próbáltam most a hibákat korrigálni Photoshoppal, de a sokszor szerencsétlen hátterek maradtak. Erre már nem maradt időm. Holnap talán a ruhák egy részét is felteszem...

Nagyika virágoskertje

Ha így haladok, talán nagyanyó leszek én is , mire elkészül. Úgy két éve kezdtem el a hatszögeket kiszabni, - előtte persze megtervezni papíron!- amikor kezembe került az Alex Andersonos sorozat videókazettája pakolászás közben. Megcsináltam a kis műanyag hatszögsablonokat margarinos doboztetőkből. Még csak itt tartok:

Csapjunk bele! /From old one new one/

Igen, a közepébe. Nem így terveztem, de nem baj. Úgy gondoltam, hogy sorrendben kellene írnom varrogató pályafutásom állomásairól és munkáiról. Most mégis a legutolsó befejezetleneket veszem elő.
Nagyon szeretem a rózsaszínt. Meg mindent, ami csipkés, fodros, masnis, kislányos, hercegnős. Így maradok, ha giccs, ha szirupos, ha csicsás, akkor is. De nagyon nagyon szeretem a fehéret is és a halvány szineket. Meg az élénk pirosat, sárgát és a türkizkéket. (Na jó, elég a felsorolásból!)
Itt ez a rózsaszín-fehér izé, eredetileg egy pólóm elején volt a blokk. Úgy kb. egyszer hordtam is. Eltelt vagy 10 év azóta. Most, hogy újra előkotortam a foltos cuccaimat, lebontottam és kiegészítettem háromszög sarkakkal és csipkével, letűztem. Díszpárnikóra lesz huzat a többi Barbie-s mellé. Annak idején nem volt aprómintás anyagom, ezért egyszínűből szabtam. Hát, most itt tartok vele.

I like the pink one very much. Everything, which is lacy, frilly, bow, girlish, princess. But I like the white very very much and the pale colours. The active red one, yellow one and the turquoise one. Here this block, a shirt of mine was on his front originally. Passed you are 10 year since then. I broke it down now and I complemented it triangle with poles and lace, had stitched. Onto a scatter cushion a draught becomes the rest of the princess breasts. My change sample textile was not on its time, because of this from monochrome one I cut. Back, I accompany him here now.