A májusi Praktika magazinhoz mellékelt gyöngyökből fűztem ezt az egyszerű karkötőt.Mivel egy élelmiszerboltban vettem az újságot, csak két példány volt, természetesen a másikhoz is zöld gyöngyök tartoztak.
Jobban szerettem volna kéket pl., de annyira megtetszett az ötlet az egyszerűsége miatt, hogy nem rohantam újságost keresni nagyobb színválaszték reményében.
Inkább örültem előre, hogy amint hazaérek, rögtön hozzáfoghatok és milyen nagyon jó lesz babrálni vele.
Aztán meg bosszankodtam egy adagot, mert olyan vastagságú gumidamilt csomagoltak hozzá, amire nem lehetett felfűzni a gyöngyök jó részét.
Se baj, először a tőlem megszokott türelemmel rászuszakoltam a vastag damilra a szemeket, félretéve amik szűknek bizonyultak.
De sajnos rossz helyen hagytam a munkámat és a kicsifiam szépen lefűzte az egészet, mire visszatértem folytatni.
Kezdtem újból már kicsit kevesebb toleranciával, egyre közelebb jutva az elhatározásig, hogy feladom.
Lefűztem!
Szerencsére volt itthon vékonyabb gumidamil, így harmadik nekifutásra lett kész az első szín.
Kezdhettem volna így is persze két potyakör helyett, de hát annyira szeretek hinni abban, hogy ők, akik összecsomagolták az alkatrészeket, biztosan nagyobb szakértelemmel rendelkeznek nálam. Biztosan én vagyok a béna, ha mindjárt az egyszerűbb megoldást keresem.
Különben meg ajándék lónak... :)
Kicsit bő lett minden kör -mert ugye minden szemet felhasználtam a hat színárnyalatból -, ezért a szalaggal elkötöttem egy darabkát belőlük a végén.
Ebből alakult ki egy kis medálszerű képződmény, kiegészítve egy kis itthoni zöldséggel.
Soha nem hordtam karkötőt, de amióta idén a szülinapomra kaptam a nővéremtől egyet ezüstből, kis horoszkóp medállal - amit ugye illik viselni-, kezdem megszeretni.
Szóval fűzök még néhányat, ha már olyan szépen türelmesen várakozik itthon vagy két fagyisdoboznyi hozzávaló :).
Ja, és a vastag gumidamilra is alkotok majd valamit méretesebb gyöngyöm-böngyömökből.
