Csak úgy.... magamnak

Szoknya kész

Végre kész a szürke szoknyám.

És egy blúz is.
Alapminta a Burda 2007/04. 125-ös modellje, de pár fodorral megtoldottam
és az ejtett vállat gumival húztam össze.

Simplicity videó - 1948

Aki szeret ruhákat varrni, az nézze meg!
( Ann-nél találtam rá )

Szoknya készülőben

Alapvetően nadrágos típus vagyok, de ezután lesznek szoknyáim is.
Eddig komolyan nem voltak!
Nagyon sok éve kaptam két zsák szabászati hulladékot egy kedves bábkészítő alkotótársnőmtől. Nagy darab anyagok voltak bennük, több rétegűek. Például ez a szürke is, nagyon finom, könnyű szövet, kicsit rugalmas is egyik irányban.
Kedvencem a 8 részből szabott fazon, ami alul jó bő, deréknál viszont nincs fölösleges anyagtöbblet, ami erősítene.
A képen jól látszik, mekkora darabokból lehetett gazdálkodnom. Nem telt hosszabb sajnos, de nem gond. Magas derékrésze lesz amúgy.

Ezek pedig a leeső részek, gondoltam, nem dobom félre,
összetoldom őket és ebből lesz a hosszabbítás.

Egy régi szoknya alsószoknyáját vettem elő, derekánál szűkítőkkel igazítottam a külső szürke szoknyarész méretéhez. Az összetoldott csíkokat a toldás vonalán ráncolt szalaggal díszítettem, hogy eltakarjam a varrást. Aztán behúztam és az alsószoknya aljára varrtam.

Na, valami ilyesmi lesz, csak ráraktam, hogy valamit tudjak mutatni belőle. De még így is rövid, lesz még egy réteg fodor a szalag színével azonos anyagból.
Hát, egyelőre itt tart a dolog.

Fehér mánia

Szeretem a fehéret. NAGYON szeretem.
Ezért egy újabb fehér holmi.
A képek sajnos nem jók :(((
De talán látszik a lényeg, hogy jó sok munkám volt vele, mire minden szalag, csipke, bortni a helyére került.
Elnézést, de a "modellem" hátán látszanak a bevonat csúfságai. Nekem jó így is, a célnak megfelel jobb híján...
A felsőm a kolleganőknek tetszett, anyukám szerint menyasszonyos (hogy bosszantson), szerintem meg nekem megfelel és talán ez a fontos!

Új blúz

Régen fordult már elő velem, hogy egy minta alapján pont ugyanazt a modellt (fazont) készítsem el. Ez a blúz most így indult, Burda 2007/4. 114-es számú blúzocska. Nagyon megtetszett!

Az itthon felhalmozott anyagkupacból elővettem ezt a fehér ezüstszálas gyűrt kissé áttetsző anyagot, amit amúgy is blúznak szántam vásárláskor.

Annyiban tértem el mégis az eredeti mintától, hogy nem sima hosszú ujjal varrtam meg és a fodrokat kicsit másképp helyeztem el, pontosabban máshonnan indítottam.
A strasszmániámmal meg nem bírok továbbra sem! Ezért muszáj volt a gombok közé is pötyögtetni belőlük. Ezeket még úgy 15 éve(!) vettem, ideje felhasználni talán. Tök biztonságosak, nem ragasztós, nem fog leesni!
Ja és ma vettem fel először a blúzt, "csak" dolgozni mentem benne. :)

Átváltozások

Akkor most olyanokat mutatok, amikkel nem volt sok gondom, mert csak kicsit kellett változtatnom rajtuk.

Ezt a vékony farmer ujjatlan felsőt egyik kolleganőm selejtezte ki, tőle kaptam. A gombokat lecseréltem strasszosra (mi másra?). Csipke anyaggal bevontam a gallért, zsebfedőket. Az oldalvonalra azért került szintén egy csík csipkéből, mert el kellett takarnom vele korábbi összevarrás-kinemfakulás-bontogatás nyomokat, szóval a csúnyaságokat. Aztán minden csipkerészt még keskeny méteres csipkével is lezártam. Ujja helyett szintén a csipkéből varrtam rá ilyen akármit, amiket halványzöld muszlinvirágokkal rögzítettem. Miért pont zöld? Mert előtte vettem olyan fülbevalót, ami zöld és csillog. Vagyis ez most a "bombhoz a kabát" esete volt!

Ez egy készen vett blúz, csak a gallér szélére varrtam organza szalagból fodrot, rá szaténszalagot, hogy ne legyen olyan komoly és unalmas. Na és az ujjára is masnikat organza szalagvirággal.

Ez szintén kész cucc, nagyon szeretem az anyaga miatt.
Csipkét varrtam a gallér és kézelő szélére, aztán ki is flittereztem, a gombokat is.
Elég rossz a fotó, élőben más...

A kedvencem

Akkor ahogy ígértem, íme az első varrományom, amit magamnak készítettem.

De előtte tudni kell rólam, hogy éveken át csak nadrágokban jártam, meg olyan cuccokban, amik ápoltak és eltakartak. Aztán gondoltam egy nagyot tavasszal, hogy ideje nagyon megváltoznom. Lement rólam szépen, nyugisan, mindenféle görcsölés nélkül 13 kiló. Na ekkor előszedtem a régi holmikat, mivel mit lehetne kezdeni. Ez a ruha is így született.

Volt egy türkizkék (egyik kedvenc szinem!) vállpántos gyűrtselyem egyszerű ruhám. Talán kétszer volt rajtam összvissz. Mell alatt elvágtam, az így kapott szoknyarészt hosszas számolgatás, méricskélés árán beraktam-szűkítettem a vágás vonalán jó passzosra. Na ez volt az átalakítás legutálatosabb része, mert nem akartam nagy anyagrétegeket a gyomromra pakolni.

Aztán elővettem ezt a nekem nagyon tetsző virágmintás, elasztikus tüllt, amit korábban vettem, mert megtetszett, de még fogalmam nem volt, hogy mi lesz majd belőle. Egy régi jó szaásmintám alapján kiszabtam a ruha külső szoknyarészeit, 8 egyfofma cikkből áll. Annyira jó ez az anyag, lágy esése van, nem foszlik, ezért nincs is szegve az alja. Viszont meg kellett bírkózni azzal, hogy nagyon nagyon elasztikus! Ez a varrásnál volt csak gond kicsit.
Összevarrtam a két szoknyarészt a felső vonalon, ami majd a mellrészhez csatlakozik. Ekkor már próbáltam és nagyon tetszett!
A régi felsőrészről lebontottam a vállpántokat és az egész tisztázórészt körben. Rászabtam-kínlódtam a virágos tüllt, igazítottam a szűkítőkön, átszabtam "V"-re a kivágást elöl. A többivel nem szaporítom a szót.

A fotókról: Nem látszik, de a babán a ruhámat hátul nem tudtam összecipzározni, mert másak a méreteink. Szóval rajtam másképp áll, mert vékonyabb a derekam, mint neki, de a csípőm meg szélesebb. Önmagamat nem tudom fotózni sajnos. Amúgy kb. térdig ér alul.
Azt is elárulom, hogy kb. 20 éve nem hordtam magassarkú cipőket, csak az esküvőmön. Na most ehhez is nagy kedvet kaptam. De elsőre egy olcsóbbat vettem próbaképpen, hogy nem tudni, hogyan viselem el. Meglepően jól, tehát fogok még venni. Ezzel a fehér szandállal vettem fel a ruhát és a türkiz strassz fülbevalóval. Imádom a strasszokat, ha még nem írtam volna! Bárhol, bármilyen formában, színben.

Megérte a fáradozást a ruha teljes átalakítása, átváltoztatása, mert nagy sikerem volt benne eddig. Nekem is tetszik, szeretem!
Hát ennyit elsőre, kicsit sokat írtam...

A technika ördöge

Én igazán mutatnám, hogy mik készültek az elmúlt hetekben, de nem olyan egyszerű.
Kölcsönadtam a fényképezőgépem a keresztfiamnak. Azért, mert van egy újabb is, csak az sajnos elemes. Nem értem, hogy van az, hogy egy napig töltődnek az elemek, aztán ha nem rakom be rögtön a gépbe, csak később (pár óra múlva), a gép nem működik.
Ráadtam a ruhát a próbababára, mindent elrendeztem és mégsem tudtam fotózni.
Most akkor újra visszatettem az elemeket a töltőbe és várok...
Nagy hiba volt nem akkus gépet vennem, mint amilyen a másik....
Remélem nem az új gépben van a hiba!
Amúgy meg szomorú vagyok, mert ma a porszívóm is kinyiffant...

Kukucs, itt vagyok...

Háááát...., jól eltüntem, tudom....
Nem azért, mert nem kreáltam semmi újat és nem volt mit mutatni.
Bár igazából ez is megtörtént, de sok más is, amikről nem fogok beszámolni, nem szeretnék.
Most viszont éppen varrok (is), magamnak.
Ha összeszedtem képekben, mik készültek, majd mutatom.
Viszont most magamat, magunkat mutatom, e hó elején készültek a képek.
Mert hogy eddig nem is volt látható az ábrázatom.
Most lehet beazonosítani ezek alapján is, hogy ki és milyen vagyok valóságban.
Beígértem korábban egy blogszülinapi ajándékozósdit, hát ez elmaradt, elnézést!
Szóval jövök, itt leszek, ha tudok, hiányoztatok kedves blogos társak!