Március 15.

Először is haza került még ma a fényképezőm, így a lányom rajzát megörökítettem a repülőútja előtt.
Máris nyertünk vele (ha szerencsésen landol), mert minden pályázó megkapja a művét fehér pólóra nyomtatva. Nekünk ez is nagy öröm lesz.

A márc. 15. pedig nálunk nem csak nemzeti ünnep, hanem a születésnapom.
Sajnos már a nagyonsokadik...:-((
Általában rácsodálkoznak, hogy e napon születtem. Az iwiw-en sikerült találnom egy hölgyet, akivel egy évben, egy napon születtünk.
Szülőhelyemen most a lányom iskolája áll. Nyolc éves voltam, amikor felrobbantották az öreg épületet, gondoltam gyerek fejjel, biztosan semmi sem maradt belőle.
Pár hete álldogáltam az iskola aulájában, vártam a kicsengetést. Sok ott a zöld szobanövény, legeltettem a szememet rajtuk. Egyszercsak megpillantottam egy öreg fa virágtartót, rajta fehér festékkel a régi szülőotthon neve! Különös érzés volt. Mégis maradt ott valami, ami még nálam is sokkal öregebb. Egy darabka a múltból.
Talán ő látta az anyukámat fiatalon, engem meg újszülöttként...
Na jó, nem fantáziálok...