Vége a szünidőnek , szabadságomnak. A lánykám új tanítónéni pároshoz, új tanterembe került az osztályával. Időbe telik, mire megszokja és én is megbarátkozom az új helyzettel. Nagyon hiányzik a korábbi két év során megszeretett MINDEN, ami most már más.
Kisfiam pedig ma kezdte az ovis életet, a kiscsoportot. Pontosabban csak kezdte volna, ha nem cibál ordítva a kijárat felé! Nem maradt ott... Talán holnap jobban sikerül, ha ordít is, kicsit már ott kell hagynom. Aztán lassan egyre tovább fogja bírni. Gondolja az óvónéni. Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos!!!
Ja, és ez a jele, házikó.
Kisfiam pedig ma kezdte az ovis életet, a kiscsoportot. Pontosabban csak kezdte volna, ha nem cibál ordítva a kijárat felé! Nem maradt ott... Talán holnap jobban sikerül, ha ordít is, kicsit már ott kell hagynom. Aztán lassan egyre tovább fogja bírni. Gondolja az óvónéni. Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos!!!
Ja, és ez a jele, házikó.
Én meg csak dolgozni mentem újra, sírás nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése