Egyszerűen

Ma volt a kicsi lányom évnyitója, harmadik osztályos lett. Ebben az egyszerű ünneplőben ment, amit tegnap fejeztem be. Ilyet "rendelt" tőlem, hát visszafogtam magam...

Hurrá, bejutottam!

Na nem ám valami fontos verseny döntőjébe, csak a paneltömb egyik közös pincéjébe. Az egyik szomszéddal volt közös a lakatunk (amúgy 3 van egybefűzve), elköltöztek, a régi kulcs pedig nem nyitotta a lakatot. Hiába a zároldó spray, a nyakamban lógó világító mobil fényénél kiderült, nem is illik bele a kulcs. Lecserélték és nem szóltak! Ma végre lefűrészelte nekem a nővérem párja és hozzáférhettem a cuccaimhoz. Több doboznyi anyagom várakozik az átlényegülésre és sok flízféleség, hogy beletömjem őket valami aranyos kis figurákba,vagy párnikókba. Jó volt egy kicsit átnézegetni a kincseimet. De még jobb lenne, ha kilenc életem lehetne, mint a mesében a macskáknak, akkor biztosan elkészülne minden betervezett holmi...

Szövegelek...

Most nincs mit mutatnom, mert nem fotóztam sajnos.
Hétfőn délelőtt a tankönyvekért voltam az iskolában, gyorsan be is fedtem mindet. Délután az élményfürdőben lubickoltunk a kislányommal, akkor voltunk ott legelőször. Nem ismertem még a terepet, nem tudtam, be lehet-e vinni egyáltalán bármit is a medencékhez az időmérőn kívül. Így itthon maradt a fényképezőgép.

Másnap a Plaza-ban megnéztük a WALLE-t. Hetek óta találkoztunk már a cuki kis robotfigurával papír-írószer cuccokon, villamos oldalán, gyerekmagazinban és már nagyon kíváncsiak voltunk a filmre. A mozizás önmagában is különleges élmény volt, a film meg pláne! Utoljára a BŰBÁJ-t láttuk az osztályával együtt (nyerték a Disney on Ice játékon), azt megelőzően pedig tizenkét éve voltam utoljára moziban. Lenne mit bepótolni! Plakáton kinéztük magunknak az ÜRESFEJŰ-t (Eddie Murphy), nagyon szeretünk jókat nevetni az ilyesmi filmeken. Talán megnézzük valamikor.

Szerdán eszembe jutott, hogy nőcisedő lánykám már az évzáróra se akarta felvenni a meglévő fehér blúzát, sötét szoknyáját és megígértem, varrok másmilyet az évnyitóra. Így kénytelen voltam gyorsan feltúrni a fehér anyagos dobozt. Találtam egy régi blúzomat, aminek már lebontottam a muszlin ujjait korábban. De az eleje-háta éppen elég volt, hogy átszabjam egy új ünneplő blúznak. Bár nagyon visítva telt ki és olyan szögbe kellett forgatnom az ujja szabásmintát, mint még soha! A szoknya pedig holnap következik, szintén átalakítás. A vizsga divatbemutatón viselt ruhám fekete aljából lesz. Csak a derékrész hosszából kell tíz centit levenni, pántba fogni, hátul kicsit gumizni és kész! Talán megmutatom, de nem túl látványos, pont így szeretné a lányom, hogy olyan egyszerű legyen, mint a többieké.
Hát, ennyi elég is a "képtelenségemből".

Talán sikerült, de nem biztos...

Dolgoztam a hiba elhárításán, ha mégis eltünnék, szakembert kell hívnom. Addig is egy szép kis olvasnivaló:


Minden nap

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.

Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?

- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról",
hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

MŰSZAKI HIBA!

Bizonytalan időre eltűnök, rossz a gépemen valami. Kidob a netről és újra indítja a rendszert. Most sem otthonról írok. Bosszant rendesen, de ez van...

Tü-tűűűűű! Itt a kamion!

Legyártottam életem első kamionját. Még csak az eleje volt kész tegnap, de kis gazdája máris örömmel játszott vele. Kicsit bumfordi szegényke, de ez így jó szerintem. Szexepilje az egyik hátsó kerék "felnije", mivel kicsi fiam eltüntette valamerre a hatodik türkiz gombot, így narancssárga lett helyette. Azóta már telerakta gombokkal és nagyon-nagyon boldog vele.

Kit érdekel még?

Négy éves kicsi fiam nagyon szereti a különféle járműveket, főleg a kamionokat. A 4-es főút közelében lakunk, néha direkt odacsücsülünk egy padra az út mellé figyelni a sok szines nagy járgányt, a forgó kerekeket. (Nem igazán egészséges dolog, tudom, de a kicsi nagyon boldog ettől.) Sok egyébbel együtt találtam a neten ezeket a japán újságbéli cukika, pihe-puha négykerekűeket és akarok ilyeneket varrni neki. Nagyon tetszik, hogy még pakolni is lehet beléjük! Arra gondoltam, biztosan nem csak nekem tetszik. Ha kéri bárki, beteszem a többi képet és mintát is róluk.

És ha már emlékek...

...ezeket is megtaláltam. Elismerés a céhnek készített első öt párnikómról
(bár a szövegben csak egy szerepel, de mindenki ilyet kapott).
A másik pedig a kékfestő anyagokból készített Dear Jane blokkjaimért járt.
(Az akkori nevemet szándékosan "elmostam")

Ha már nosztalgia...

... akkor itt a hajdani logótervem. Táncoló pár, ceruza, tű, cérna. Abból az időből, amikor jelmez- és táncruha tervező, készítő szerettem volna lenni egy saját üzlethelyiségben.
(Álmodott a nyomor...)

Virágkarnevál - Nosztalgia

Délelőtt - mint minden évben e napon - a Virágkarnevált néztem élő adásban a városi tv-n. Azért is, mert gyerekkorom óta nagyon szeretem és azért is, mert éveken át közöm volt hozzá. Most is leginkább a város legjobb táncsoportját vártam, akiknek már sajnos nem én készítem a ruháit. Különös érzés fog el évről évre... De kedvenceim még az olasz zászlóforgatók és a hastáncosok is. Hát persze hogy főként a látványos öltözetük miatt! Aztán keresgéltem a Youtube-on és nagy örömömre találtam olyan videót, amin még látható néhány régen varrt ruhám. Kár hogy nincsenek régebbi felvételek! Kb. 3:00 percnél chalston, majd polka és kán-kán ruhákban táncolnak, igaz csak villanásnyira, de én ennek is örülök, hisz pl. a chalston ruhákról nincs is fotóm, csak tervrajzaim. Hát, ennyi mára...

Kész a dobozka

Ez lett a dáliából, kívülről, felülről, alulról, belülről. Több időt vett igénybe, mint gondoltam, de nem akartam félbehagyni, nehogy a befejezetlenek sorsára jusson (várólistára).

Dália-mánia

Annyi szép dáliát láttam már, hogy muszáj volt végre kipróbálnom ma. Ilyen lett, csak sokkal kisebb a szokásosnál. 15×15 cm helyett 6×6 cm-es négyzetekből hajtogattam. Hááát... nem volt egyszerű! De nagyon jó játék! Nagyobbakból könnyebb biztosan, de nekem pont ekkorára van szükségem. Talán holnap kész a teljes mű, amihez ezt varrtam.

Meskára fel!

Kerestem valamit a varrós cuccaimban és ahogy az lenni szokott, közben mást is találtam. Sajnos nincs annyi helyünk, hogy minden kéznél legyen, így időként elfelejtett kincsekre bukkanok. Évekkel ezelőtt tettem el ezeket a triplex darabokat és szines kartonokat, karácsonyi vásárra készülődésből maradtak ki idő szűkében. Ledanna blogjából jutottam el két hete a Meskára, megtetszett, megpróbálom én is. Azóta láttam, hogy Naomi is boltot nyitott már ott. Hát most jól jönnek ezek a talált dolgok, majd megmutatom, mi lett belőlük és én is játszom boltost!

Lassan, de biztosan!

Bár nem sikerült ma sem végére érnem a képek feltöltésének a képtáramba, mégis többet tartalmaz már, mint amennyi a korábbi helyemen volt. Viszont eljutottam végre a jelmezesekig! Kicsi lányom itt nem ellenezte, hogy látszódjék a pofija (mint egy másik albumnál), ennek külön örülök. Folyt. köv., ha időm és Sims 2 rajongó gyermekem engedi. ( Sajnos ő is "szabadságon" van!)

Autószervíz

Úgy öt éve, hogy septiben összetákoltam ezt az párnikót a kislányomnak, mert alig volt rá időm és nagyon nyaggatott érte. Sokáig egyben maradt, aztán a trehány munka megadta magát, kezdett foszlani. Végül ilyen állapotba került.

Kislányom még mindig nagyon ragaszkodik hozzá, ezzel (is) alszik, így végre rendbehoztam neki most. Ilyen lett. Nagyon örül neki! Én is, hogy őt örülni látom.

HAPPY BIRTHDAY , BOGI!

Kislányom kilenc éves lett, tegnap ünnepeltük. A híres-nevezetes '99-es teljes napfogyatkozás idején született a bonyhádi kórházban. Ahogy minket elláttak a szülés után közvetlenül, máris rohant mindenki az elsötétülést megcsodálni. Különleges napon, különleges gyermekem született. Nekem legalábbis az, mert az enyém. Értve ezen pozitív és negatív tulajdonságokat egyaránt. Isten éltessen sokáig kicsi lányom!

Új "családtag"

Tegnap hoztam haza a szakadó esőben ezt a próbababát. Nővérem ismerőse kiselejtezte, kitette az utcára. Mire tudomást szereztem róla és telefonáltunk, hogy örömmel befogadnám, már a fémtalpat lelopták róla sajnos. A képen annyira nem látszik, de elég csúnyácska szegényen a tapétázás is. Rendbehozom és kap majd egy gyönyörűséges ruhát. Nagyon régóta vágytam már egy ilyenre!

Háttérmunka /Background work/

Nem hanyagolom el máris az elején a blogom, csak a háttérben tevékenykedem. A fotókkal bajlódom, valahogy több, mint gondoltam. Átköltöztetem a már feltöltötteket a Picasa képtáramba és jónéhánnyal gyarapítom is. Azért a váltás, mert itt jobban láthatóak a galériák kis képei és hosszabb feliratot is enged a képekhez adni. Már találhatók benne a korábbiban még nem látottak is, mára ennyi időm volt csak erre. Folyt. köv. később.

I do not neglect it immediately on his front my blog, I am active in the background only. I take trouble over the photos, somehow more, than I believed it. I make the ones charged already move Picasa into my art gallery and I enrich it. Because of that the change, because the little pictures of the galleries are visible better here and lets a longer inscription to the pictures to give. Already can be found in him in the previous one yet not seen too, this much of my time was only by today in this direction.

Befejezve! /Finished!/

Ma rászántam az időt és befejeztem a díszpárnikót. Kicsit émelygős talán, de én így (is) szeretem.

I assigned the time to it today and I finished the scatter cushion. A little bit squeamish possibly, but I in this manner (too) I like it.

Babaszoba a képtáramban /Baby room in my art gallery/

Kislányom születését várta ez a kis babasarok és így is maradt költözésig. A pelenkázórész csak egy egyszerű polc bútorlapokból méretre vágatva. Ezt vontam be a huzattal és takartam el a polcokat az "ajtós" függönykékkel. Két oldalára zsebes, applikációs részt húztam, ezeket külön is fotóztam.

This little baby heel waited for my little girl's birth and was left in this manner until moving. The nappy only a plain shelf from furniture sheets onto a size cutting. I covered this with the draught and I covered the shelves with the curtains with door. Onto two of his sides pickpocket, I pulled an application part, I took a photo of these separately.

És ilyen lett öt év elteltével kisfiam születésekor. A korábban elmaradt fejvédők elkészültek a kiságy rácsaira. Ezeket is fotóztam levett állapotban. Most pedig végre egyben lehetnek a képtárban is.

And five years were like this with his passing at the time of my small son's birth. The canceled head defenders got ready for the grids of the cot early. I took a photo of these in a state taken off. They may be in one in the art gallery finally though now.