Kedves látogatóim!

Lassan, de biztosan egyre mélyebbre nyúlik az általam látogatott blogok listája.
Ez jó is, mert nagyon sok szép dolgot láthatok, olvashatok napról napra, hétről hétre.
De rossz is, mert rengeteg időt igényel.
Ne vegyétek tőlem rossz néven, de a következő pár hétben nem nagyon fogok bóklászni a többi blogban.
Muszáj másra fordítanom az időmet.
Ezért ha nem írok megjegyzést sehová, nem azt jelenti, hogy nem tetszik, amit megmutat valaki, hanem egyszerűen nem volt időm meglátogatni senkit.
Vagy nem volt időm írni is valamit, ha meg is néztem gyorsan a bejegyzést és a képeket.
Azért még itt leszek, csak rövidebben.

Rend a lelke...

Jó ez a karácsony utáni-Szilveszter előtti néhány szabadnap.
Volt egy kis időm pakolászni, átrendezni a varrós holmimat.
Varrtam padlóig érő huzatot a vasalódeszkára, ami állandóan kinyitott állapotban van és nem nyújtott szép látványt az alatta tárolt cuccok miatt.
Előkészültem a következő napok, hetek varrnivalóival, bár nem sok reményem van a megvalósításukhoz, erről a kisfiam fog dönteni.
Egyre nehezebb vele, aki tudja a másik blogomból az okát, az talán megérti.

Ezt a gyönyörűséges kivilágított fát már jónéhány napja szerettem volna megmutatni.
A városunk főutcáján álldogál, mint látványosság.
Kiragyog a többi közül a fehér fényével, háttérben látszik a különbség a normál világításhoz képest.
Amúgy teljesen mű az egész, szerintem nagyon mesebeli látvány.

Boldog Karácsonyt!

Kicsit lemaradtam ezzel a bejegyzéssel, mert egy ronda vírus vonult át rajtunk, kezdve a lányommal, aztán én és tegnap éjjel a kisfiam következett.

Szóval miután megláttam a Meska blogján Bóbita filc fenyődíszeit és nagyon megtetszettek és ezután megláttam a TESCO-ban a filchatású gömböcskéket, elhatároztam: idén először nem lesz csillogó karácsonyfánk. Két csomag gömbikét vettem, mondván úgy sincs időm filcfigurákat gyártani már.

Aztán ez lett belőlük, de csak ma délelőtt volt időm befejezni.

És ilyen lett a mi kis 60 cm-es műfenyőnk. Zsúfolt, látom én is, de mindet rá akartuk rakni a lányommal. Nekünk tetszik.

És végül köszönöm mindenkinek az eddigi összes látogatását és kedves hozzászólásait;
kívánok Nektek nagyon szép és békés, áldott karácsonyt!

Pakkot kaptam!

Nagy meglepi ért ma délután!
Csomagot hozott a postás, Bea küldte nekem.
Csak egy Burdáról tudtam, hogy majd elküldi, ehelyett (ezen felül) ennyi mindent kaptam még.
Nagyon szépek, nagyon örülök, nagyon szépen köszömöm Bea!

Akiknek tetszik...

...talán érdemes elmenteni ezt a mintalapot.
Olyan hamar kész egy ilyen kis hímzett betű.
Ha szeretnétek, teszek fel még szívesen betűs keresztszemes mintákat, van néhány, de ez tetszik most nekem legjobban.

Ajándék

Karácsonyra készítettem valakinek.

Kiállítás!

Hurrá!
Az én egyik képemet is kiállították a DUMPR galériában, akárcsak Katbo és Martimez alkotásait is.
Próbáljatok szerencsét, biztosan sikerül nektek is!

Ünnep kisiskolásoknak

Tegnap a város több iskolájából is résztvehettek az alsó tagozatosok a részükre rendezett karácsonyi rendezvényen. Ennek egyik részében készítettek ilyen kis téli tájat a kapott alapanyagokból. Ez a lányomé. Volt aki több fenyőt is készített, neki ennyi sikerült. Szerintem jó kis ötlet ez a csíkokból felfűzött fenyőcske, lehetne filcből, többféle mintás textilből, szalagokból is. Ez a papírcsíkos változat hurkapálcára lett felszúrkálva.

Jó játék!

Nem blogos játékra invitálok.

Ma játékboltban voltam és vásároltam is karácsonyra.
Aki szereti a szép szines fából készült játékokat, annak ajánlom a képen látható katalógus tartalmát, melyet szintén kaptam az üzletben.
Itt megcsodálhatjátok.


Ezt a három apróságot ajándékként választhattam a vásárlásért.
Két ceruzahegyező és egy üzenetcsiptető.

Életmentés

Nem szoktam tévézni, mert sajnálom rá a nem létező szabadidőt és úgysem engedi a kisfiam, hogy zavartalanul csak a látottakra figyeljek.
Csak futólag hallgatom, amint anyukám sokszor közvetíti, milyen felháborító dolgok történnek a nagyvilágban.
De ma délután kivételesen nagyon szép műsor volt, ami engem is odavonzott.
Joshi Bharat gyűjtött pénzt beteg gyerekek gyógykezelésére.
Felemelő hangulatú volt az adás, sok ilyen műsor kellene.
Jó érzés volt telefonálni az adományvonalra és látni, mennyire segítőkészek az egyszerű emberek és hogy a sok kicsi milyen sokra megy.
A műsor végéig 45 millió Ft jött össze, amiből két életmentő drága kórházi berendezés is kitelik. Több súlyos beteg kisgyerek és szülei szerepeltek a műsorban, korábbi felvételekből lehetett megtudni, mennyit jelentett nekik a jószándékú emberek segítsége.
Aki teheti, segíthet még egyetlen hívással is.

Öreg fenyők

Előkerült mind az öt kis viharvert, kopott primitívség a játékkacatok közül.
Még a most 9 éves lányomnak készült néhány hónapos baba korában.
Nagyon gyorsan akartam akkor valami kis karácsonyi egyszerű dolgot a kiságyába tenni, hogy nézegesse.
Ez lett belőle.
Szines szalagokkal volt felfűzve egy zsinórra és az ágyacskába kifeszítve a kislányom elé, aki mégcsak feküdni tudott és örömmel nézegette, csapkodta a kezecskéivel a kis fenyőket.

Szabad "lopni"!

Csak most találtam rá Marianna blogjára és olvastam egy bejegyzést, amit még napokkal azelőtt írt, mielőtt besokalltam e témától és megírtam a magamét én is.
Bár előbb olvastam volna, biztosan nem született volna meg a saját irományom!
De így is jó, annál jobb volt látnom a sok hasonló véleményt utólag.


A divatiskolában kaptunk több érdekes feladatot, az egyik pl. ez volt:
Elém raktak egy régi korabeli divatrajzot. Ki kellett választani egy ruharészletet és azt felhasználva, "ELLOPVA" új ruhákat tervezni, több modellt is, mai kornak megfelelőeket.
Ez csak egy példa a másolásra, lopásra, ha ezt egyáltalán így kell kifejezni. Szerintem nem, nem is így hívtuk.
Nagyon örülök, hogy ezt a szót ilyen értelemben így utoljára írtam most le!
Szerintem ez és minden egyéb jószándékú másolás inkább inspiráció, továbbgondolásra késztető alap. Egy igazán kreatív, saját munkájára igényes ember úgyis hozzáteszi saját egyéniségét, színvilágát, stb. és úgy alkot hasonlót, vagy egész mást, mint ami az ötletadó kiindulópont, vagy annak bármilyen részlete, jellemzője volt.
Aki pedig nem kreatív, nem jó szándékú, az előbb-utóbb úgyis veszít. Én is találkoztam elrettentő példával, amikor a ruháimat úgy másolta és árulta sorozatban valaki, hogy szörnyű volt az anyag- és színösszeállítása és csúnyán volt megvarrva. Nem csoda, hogy bennragadt a nagykerüzletben. Nem tett hozzá, nem is vett el a fazonból, csak rondán másolta. Így nem érdemes...
Ha pedig valaki pont olyat készít, mint az eredeti ötletadó darab, az sem elítélendő. Csak ha anyagi haszonszerzésből teszi és sajátjának titulálja.
Egyébként elég megnézni csak a ruhák, öltözetek változásának, alakulásának folyamatát. Pl. egy színházi jelmeztervező ugyan honnan venné az ötleteit, ha nem a múltból, másoktól, viselettörténeti dokumentumokból?! Vagy pl. a mostani retrohullám produktumai talán szégyenletes és fantáziátlan másolatok?
És ha már divat, mit tesz a divatosan járó ember? Másol, "majmol". Vagy mégsem?
Szintén a divatiskolában tanultam, hogy aki feltételek nélkül állandóan követi az éppen aktuális divatot, annak nincs saját egyénisége, elképzelése önmaga és környezete megjelenéséről. De biztos benne, hogy jól teszi, amit tesz, nem szólhatják meg, hisz abszolút trendi. (Az más kérdés, előnyös-e, jól áll-e neki, korához, alkatához illik-e mindaz, ahogyan kinéz...)

Újságok, könyvek nyilvánossá tételének kérdése:
Amíg nem volt internet, szűkebb körben ugyan, de csak kölcsönadogattuk amink volt. Most itt is lehet, ismeretleneknek is hozzáférést engedve. Úgy gondolom, senki sem kereskedelmi céllal teszi, nem kap érte cserébe pénzt, csak megmutatja mások örömére. Aki pedig elment belőlük képeket, leírásokat saját gépére, biztosan nem fogja újraszerkesztve saját nevén kiadatni több példányban.

Szeretnék inkább mindenkit arra biztatni, hogy saját alkotásainak képeire tegyen vízjelet, vagy más felismerhető dolgot, amiről beazonosítható lesz. Nem azért, hogy elrettentsen a másolástól másokat, hanem azért, hogy ne kelljen gondolkodni, honnan is való, ha valaki elmenti magának, mert tetszik. Így tud rá utalni, honnan vette az ötletet és ő is, más is vissza tudja keresni az eredeti helyet, hátha talál még ott egyéb leírást, támpontot az elkészítéshez, vagy több hasonló témájú munkát, ami érdekelheti.
Ennyi jutott most eszembe...

Vázlatok vázlatai

Ilyenek a tervek, mielőtt-miközben véglegesre húzom a kontúrokat vékonyhegyű filccel.

Vázlatok

Jónéhány ruhatervem várakozik megvalósításra türelmesen.

Sok közülük még ilyen állapotban sincs, mint a képeken, csak ceruzarajz.
Szándékosan nem szinezek, mert többféle színkombinációban is el tudom képzelni ugyanazt a modellt, nem akarom, hogy befolyásoljon egyetlen kész változat.
És szándékosan így rajzolom, "kifektetve-kisimítva", nem redőzve, hogy láthatóak legyenek az egyes részek rendesen.
Ezek csak vázlatok, kiindulási alapok.
Amikor már tényleg készül a ruha, közben döntöm el, milyen kellékeket, díszítéseket használok és mit változtatok még.
Hirtelen ezt az ötöt(hatot) szkenneltem be a sokaságból, talán ötletet, kedvet ad valakinek a ruhavarráshoz.

Bizonytalan ideig ZÁRVA!

Valahogy elment a kedvem a blogozástól.

Csendes megfigyelő leszek csak néha, ha hiányérzetem támad. (Ha támad.)
Jó pár hete, hónapja olvasom itt-ott felbukkanva a következő problémákat, gondokat:
másolás, ötlet lopkodás, egyedi-nem egyedi, saját stílus-e, vagy egonövelés, "spanyolviasz-e", stb. méhkasba nyúlós témák.
Annyira kiábrándító tud lenni sokszor...
Jómagam naív, gyermeki örömmel kezdtem el ezt a blogot, jó volt megmutatni mindazt amim van és volt.
Ha féltettem volna, semmit nem rakok fel.
Tudom, sokan így vagyunk, voltunk ezzel.
Mutatni és örülni a másokénak is, mindenféle okoskodás, fontolgatás nélkül.
Csak úgy egyszerűen, mert jó és ennyi.
És mert keresgéltünk hasonló blogokat, vagy kaptunk kedves megjegyzéseket, találtunk egyre több barátot és örömöt.
Ha fentebbi témák vissza-visszatérnek, számomra azt jelzik, hogy ez a blogozás sem más, csak egy nagy verseny, ki tud szebbet, jobbat, újabbat, hogyan tudja lepipálni a többit.
Na meg örökös félelem, kiét másoltam le akaratlanul is, kit sértek, károsítok meg tudtomon kívül.
Elnézést mindazoktól, akikre ez egyáltalán nem igaz!
Lehet, hogy annak van igaza, aki tényleg csak magának írja, örökíti meg a dolgait, vagyis nem reagál a megjegyzésekre (vagy le is tiltatja ennek lehetőségét) és nem bóklászik mások oldalain sem.
Mert így nem kell csalódnia sem.
Lehet, hogy így fogom folytatni.
Félre ne értsetek, senkitől nem kaptam soha elmarasztaló sorokat, senki sem sértett meg.
Egyszerűen csak nem érzem már önfeledt játéknak ezt az egészet.

Kicsit furcsa így befejeznem ezt a bejegyzést, mégis kívánok mindenkinek békés, szívmelengető Karácsonyt!

Nyeremény

Egy csomagot hoztam ma haza az esőben munka után.
A lányom nyereménye Balatonalmádiból.
Még múlt tanév végén készített rajzot a Bakony-Balaton Horgász Szövetség pályázatára, aminek most zárult le az értékelése.
Korcsoportjában IX. lett és még e nem dobogós helyezésért is ilyen sok ajándék járt!

6 zacsi gumicukor egy reklámszatyorban, matrica, kulcstartó, karóra, kis figura, lufi, táska, oklevél.

A kis emberke aljával nyomdázni lehet, a papírra kipróbáltuk.
Ha pedig megnyomjuk az alját, erre-arra dől az emberke minden testrésze.

És a nyertes mű, amit alig tudtam leszedni a cég oldaláról, mert url-ként lehetett csak másolni és nagyon csalafintán írták ki a címet hozzá.

Szörnyülködjetek!

...Igen, mert művirágot varrtam az új tűpárnám közepébe.
Nekem nincs bajom vele, szeretem a művirágokat, ha nem ronda, merev, műanyagból vannak, mint némely temetői koszorú.
Persze ezek garantáltan időjárásállóak és örökéletűek, meg jó messziről még talán szépek is.
Mint a színházi kellékek, díszletek, smink, jelmezek, amik direkt úgy készülnek, hogy messziről hassanak valódinak, szépnek.
Szóval régóta tetszik ez a formájú tűpárna, most végre csináltam egyet magamnak is.
Szerettem volna rá szépséges-romantikus szalaghímzést, de nincs erre időm.
A művirágot egyszerűbb, gyorsabb volt ráöltögetni.
Nyugodtan marasztaljatok el érte, tartom a hátam!

Kész a hótündér

Hát, be is fejeztem a szárnyakat.
Az angyalkaruha ujjain mégsem alakítottam semmit, csak a varázspálcára tettem még pár organzaszalagot, amik majd repdesnek szépen mozgatásra.
A fejdísz a hópihékével azonos.
Nem a lányom lesz a hótündér, nem vállalta, nem szeret kitünni a többiek közül.
Hiába, valakitől csak örökölte... :) !
Szerencsére itthon nekem szivesen modellkedik.

Hótündér

Amikor az előző bejegyzést írtam, még nem tudtam, hogy folytatása is lesz.

Azóta kiderült, az új koreográfiához új szereplő is kell, egy hótündér.
Mert nem lesz minden tavaly szerepelt gyerek benne (szüleik nem járultak hozzá a szerepléshez iskolán kívül, vagyis nem akarnak máshová értemenni a gyerekért suli után kicsit később), ezért más a felállás.
Szóval kell egy hópihékétől eltérő kinézetű ruha.
Gondoltam, van egy angyalka jelmezem, az alsószoknyát kiveszem, talán az ujjait "felszedem", és az jó lesz, kivéve a szárnyait!

Ehelyett készül most új.
Nem akartam túl nagyra, bár az tündéresebb, mert a többiek közt fog forgolódni, nem akadhat beléjük.

Így készült:

1. Drótból meghajtogattam a formáját.


2. A szúrós végeket bekanyarítottam.


3. Betekergettem taftszalaggal.


4. Tüllel, organzával, glitteres ragasztóval felöltöztettem.


Még össze kell illeszteni a két szárnyat és gumit varrni a rögzítéshez, ez a mai feladat.
Holnap mutatom a teljes hótündér kész állapotát.

Hópihetánc

Találtam két fotót kislányom sulijának honlapján a tavalyi karácsonyi műsorból, aminek megörültem, mert tavaly nagyon piciben volt feltöltve csak az egyik.

Jövő héten szerepelnek ugyanezzel a tánccal egy középiskolai mikulásműsorban kicsit átkoreografálva, ezért ez most aktuális újra nálunk.
Készítettem dvd-t a tavalyi iskolai (osztály)ünnepekről, most meg nem találom a nyersanyagot hozzá a gépben. Kitörölhettem a fellépést, mondván, úgyis ott van már a kész dvd-n. Csak a szereplés előtti pillanatokról készülteket hagytam meg (fogalmam sincs, miért?!).
Jó újra látni, még így nyersen, szerkesztetlenül is.
Nagyon kedves és fontos emlék nekem, mert az én gyerekem, én varrtam a hirtelen összedobott ruhácskákat és már más tanítónénikhez, másik tanterembe járnak azóta, a régieket nagyon szerettük, nagyon szép volt az első két tanév.
Na, nem tudtam feltölteni, mert nem engedi a rendszer, mivel több 100MB-nál. :(((

Varrogatok...

...varrogatok.
Na nem teljes gőzzel (SAJNOS!), csak amennyire hagynak.
Azért a semminél több.
Egyszerre több dolog várakozik, különféle állapotban, stádiumban.
Ez van.
Helyben toporgás ezerrel.
Ki tudja, meddig még...

Drága Nagymami

Ma este találta meg anyukám az ő anyukája régi könyvében ezt a picike gobelin munkáját, én meg boldogan csaptam le rá, hogy nálam lesz a legjobb helye, mert én igazán értékelem.
Annyira örülök neki, olyan nagy kincs!
És egyre jobban fáj, hogy nem oszthattuk meg egymással még életében a közös kézimunkázás, varrogatás örömét, hiszen csak 16 éves voltam, amikor Nagyika meghalt.

Itt a vonalzó, hogy látható legyen a mérete...

...és mellette az Aida vászon milyen nagy léptékű!

Szerintem gyönyörű, csak azt nem tudom, miből lett kibontva.
De rémlik gyerekkoromból, hogy láttam ezt valahol a Nagyinál...
Hihetelen türelme volt az ilyen aprólékos munkákhoz!

(Ó, Nagyika, bár éltél volna legalább 100 évig!!!)

Mindenütt jó, de...

...bizony nagyon vágytam már itthon lenni tegnap este!

A "dolgozóval" a fővárosba utaztam oda-vissza, koncertünk volt.
Fél 9 körül indultunk haza, miután mindenki a saját szabadonválasztott kezdő szintű gyakorlatát bemutatta a járdára fagyott vékonyka jégen a templom és az autóbusz közti szakaszon.
Közös volt az aggodalom, épségben hazaérünk-e.
A képernyőkön futó vígjáték elterelte részben a figyelmünket és rendesen haladtunk is egy darabig.
Aztán egyszercsak feltorlódtak a járművek az autópályán a mi oldalunkon és csak nagyon lassan lehetett menni a jég miatt. Nem tudtam tippelni, hány járgány alkothatja az előttünk guruló sort, mert az emeletes busz emeletéről sem láttam az elejét. Előttünk közvetlenül két autó vészvillogóval ment, gondolom nagyon nem szerették volna, ha beléjük csúszunk ekkora járművel.
A szembejövő forgalom látszólag akadálytalan, vagyis torlódásmentes volt, viszont két autót is láttunk az árokban, egyiket épp akkor húzták ki.
Egészen őszintén: féltem.
Ilyenkor lejátszódik bennem mindenféle lehetséges rossz, mi történhet bármelyik pillanatban. Nem kell hozzá túl sok fantázia...

Aztán egyszercsak, mint valami varázsütésre, vége lett a jégnek!
Épségben hazaértünk, hála a jó Istennek!

Elnézést, hogy most nem varrásról írtam, de ez a legnagyobb, legfrissebb örömöm, hogy itthon lehetek.

Én és a filc

Régóta tetszenek a filc munkák és egyre jobban vágytam már kipróbálni ezt az anyagot.
Ilyen lett a legelső próbálkozásom.
Talán kicsit sok az arany, de ez már így marad.
Sok tervem született fejben, csak idő kérdése a megvalósítás.

Életjel

Hát, jó régen nem jelentkeztem...

Nem tétlenkedtem, picit varrogattam is és igazából gép közelben is voltam.
Csak nem neteztem, hanem a kislányom osztályának utolsó dvd-jét szerkesztgettem, ami eléggé időigényes. Mert régi jó szokásomhoz híven nem szeretek akármit kiadni a kezemből, a tőlem telhető maximumot igyekszem kihozni mindenből.

Íme pár dolog, amit mutatni tudok:

Egy kis hímzés, további feldolgozásra vár.

Ez pedig életem első FIMO műve. Kis bumfordik, de legalább kipróbáltam.
A kisfiam nagyon jókat játszik velük.

És itt a második próbálkozásom FIMO-ból. Ezek is felvarrhatók.

Ha már édesség...

Vagyis, ha már szaloncukikat gyártok, akkor legyen valami más kalóriamentes nyami is.

Karácsonyi nyalóka, vagy cukorpálca, én e két néven ismerem ezt a csíkos fenyődíszt.
Szerintem elmaradhatatlan dísze a masni. Legalábbis ilyennek láttam a Menta karácsonya c. kispónis rajzfilmben és több képen is máshol.
A kispónik rengetegfélét készítettek, szineseket, szépeket.
A legismertebb piros-fehér változatot varrtam meg és egy princisebbet rózsaszínnel.

Mégiscsak...

Nem akartam karácsonyi holmikat varrni, mert bár nagyon szeretem ezt az ünnepet és csodálom mások szorgos alkotását, mi itthon egyszerűen szoktunk karácsonyozni.
Nincs kidekorálva minden zug és az ajándékozásból se csinálunk nagy dolgot.
Aztán tessék, itt a mai művem!
(Vagyis csak egy része, amik teljesen be lettek fejezve.)
Mert hogy pakolásztam, mint általában és ez az anyag annyira régóta várakozott, hogy valami legyen már belőle. Na, mondom magamban, próbáljuk ki a szaloncukit, még sohasem csináltam. Végülis annyira belebonyolódtam, hogy ilyet is, olyat is, ebből is, abból is szeretnék még varrni ilyeneket.
Szemtelenül kelletik itt egyes anyagok magukat hozzá...

A piros szaténszalag szerintem elég merev ilyen kis masninak, nem vagyok vele kibékülve, organza kellene, mint az alsó képen látható fehér szaloncukié, vagy más puhább, lágyabb szalag. Majd veszek, ha sikerül. Kis arany levélkék bóklásznak még a masnik körül, csak nem adja vissza a fotó a valós látványt.
Ja, és még a felakasztáshoz hiányzik a zsinór...

Saját címke

Pár hetes rajzolgatás, tervezgetés, hímzéses változat és képszerkesztgetés után most ez lett az eredmény.
Sok változatot rajzoltam meg, de azokat nem sikerült grafikailag szépen megoldalni számítógéppel.

Ahogy magamat ismerem, ez sem végleges változat, de most a semminél jobb.

Most kipróbáltam a felvasalás után a fixálást. Mivel nem voltam megelégedve az itthoni sütőpapír minőségével szemre, A/4-es pauszpapírral vasaltam a mintára. Még melegen lehúztam. Láthatóan maradt egy fényes, celluxra emlékeztető réteg a pauszpapíron, ezáltal a textilen már nem olyan vaskos, merev a transzferfólia, de valószínűleg még a vasaló beljebb is dögönyözte a szálak közé a "cuccot".
Jó lett, gondolom így már mosásálló!

És "megszültem" végre a fejlécemet is a Meskázáshoz: