Megadom magam

Mivel nem tudok mostanában varrni, egyéb újdonságot sem tudok mutatni, utólag játszom egy kis pécpéct.
Vagyis mégiscsak írok magamról 7 dolgot, de nem küldöm tovább a játékot senkinek. Mert hogy nincs kinek, mindenkit elért már.

1. Valami fatális tévedés folytán kb. 100 évvel később születtem meg, mint kellett volna. Nem igazán érzem jól magam ebben a korban. Ha lehetne, visszamennék időben a saját világomba. Persze azt hiszem rengeteg dolog hiányozna, amit itt már megszoktam, de az is lehet, hogy nem, csak ha a mostani tudatommal mennék vissza. Viszont félek, hogy nem egy gazdag grófnő lennék, vagy ilyesmi, aki bálokba jár, hanem csak egy koszos cseléd. (Akkor inkább itt maradnék...)

2. Az előzőből következik, hogy utálom a mai divatot, pl. a jellegtelen, fantáziátlan kombinéruhákat, a tépett egyenfrizurákat, ami nagyon keveseknek áll jól, mégis hordják, a lista hosszú, megkímélek tőle mindenkit.

3. Jónéhány éve nem érdekel az öltözködés. Valamit magamra húzok, mindegy csak takarjon belőlem minél többet. Nem igénytelenségből teszem. Amilyen ruhákban igazán szeretnék járni, azokban azt hiszem nevetséges lennék. Fiatalon még hordtam, akkor jól állt.

4. Szeretem a gyönyörűséges fehérneműket és mindent, ami nagyon nőies. De már nincs kinek felvennem és az alakom sem illik ezekhez sajnos.

5. Utálom a feketét, ami mindenki szerint roppant elegáns és örök divat. Számomra a nagy gyászos Semmit jelenti, ami mindent és mindenkit elnyel (mint a Végtelen történet c. mesében Fantáziaországot) . Csak kiegészítőszínként viselem el és csak deréktól lefelé.

6. Hiszek Istenben, a Teremtésben és hogy egyszer igazságot fog szolgáltatni és minden titokra fény derül. Szeretek álmodozni, szeretem a meséket, a játékbabákat, a csillogó dolgokat, a virágokat, és a FEHÉRet (Talán ez mind tudatalatti menekülés a sokszor nagyon is mocskos, taszító valós világból.). Meg szeretek minden világos és élénk színt, a romantikus holmikat, az ananászt, a rántottsajtot tartárral, a kólát, a reformkajákat.

7. Irtózom a húsbolt látványától, életemben még csirkét nem vágtam és nem is fogok. De mivel a kislányom húst hússal enne, nem száműzhetem a konyhából a húsféléket. Ugyanígy irtózom a műtétek, balesetek látványától is, ha véletlenül mégis meglátom, nagyon rosszul leszek, vagy el is ájulok.

+1. Szeretem a szép, kellemes, szelíd dolgokat, a rendet, tisztaságot, a becsületes, jóérzésű, józan életű, tiszta tekintetű embereket, a kisbabákat, a lélekszépítő (nem erőszakos) ZENÉT, az érzelmi, emberi mondanivalót tartalmazó filmeket, könyveket.

+2. Gyűlölöm az erőszak minden formáját (akció- és egyéb szemétrevaló filmek, rockzene és társai, politika, stb.), a dohányfüstöt, a járdán figyelmetlenül biciklizőket, az utcán szemetelőket, a falfirkálókat, rongálókat, az utcán, liftben köpködőket, az ügyeskedő ingyenélő gazember öltönyösöket, az igazságtalanság minden formáját.

+3. Vágyom arra, hogy én oszthassam be a saját időmet, én élhessem magamnak a saját életemet, megvalósíthassam a saját terveimet, teljesüljenek a reménytelen vágyaim.

+tényleg utolsó: Az élet vihara elvitte a pianinómat, sokszor hiányzik. Nagyon vágyom egy szintetizátorra és szeretnék dalokat írni. De időm erre se lenne természetesen, csak sokszor röpdösnek-születnek dallamok, hangzások a fejemben, amit jó lenne rögzíteni, kidolgozni.

Azt hiszem ennyi még sok is...

Elnézést az őszinteségért!!!
Nem fogok csodálkozni, ha ezek után nem lesz rám kíváncsi senki sem.
(Ennyi mindent utálni...? Bocsi, rossz időben születtem!)

Hogy valamilyen formában összegezzem mindezeket, íme egy kedves dal.
Egyik kedvenc (Barbie) mesefilmemből, melyben sok szép ruha látható, egyik szereplő egy álmodozó varrólányka, ő legalább csinos és fiatal, megtalálja a boldogságot, a dalszerző
pedig szokatlan módon egy NŐ : Megan Cavallari