Mégiscsak...

Nem akartam karácsonyi holmikat varrni, mert bár nagyon szeretem ezt az ünnepet és csodálom mások szorgos alkotását, mi itthon egyszerűen szoktunk karácsonyozni.
Nincs kidekorálva minden zug és az ajándékozásból se csinálunk nagy dolgot.
Aztán tessék, itt a mai művem!
(Vagyis csak egy része, amik teljesen be lettek fejezve.)
Mert hogy pakolásztam, mint általában és ez az anyag annyira régóta várakozott, hogy valami legyen már belőle. Na, mondom magamban, próbáljuk ki a szaloncukit, még sohasem csináltam. Végülis annyira belebonyolódtam, hogy ilyet is, olyat is, ebből is, abból is szeretnék még varrni ilyeneket.
Szemtelenül kelletik itt egyes anyagok magukat hozzá...

A piros szaténszalag szerintem elég merev ilyen kis masninak, nem vagyok vele kibékülve, organza kellene, mint az alsó képen látható fehér szaloncukié, vagy más puhább, lágyabb szalag. Majd veszek, ha sikerül. Kis arany levélkék bóklásznak még a masnik körül, csak nem adja vissza a fotó a valós látványt.
Ja, és még a felakasztáshoz hiányzik a zsinór...